kettősség
kettősség [e] főnév -et, -e [ë, e]
Általában a kettős melléknévvel kifejezett sajátság, állapot, jelleg. || a. Ellentétes jelentések egyidejű megnyilvánulása. Lelki kettősség: ellentétes lelki tulajdonságok megléte és felváltva történő megnyilatkozása. || b. Két hasonló jelenségnek egyidejű párhuzamos megnyilvánulása; párhuzam. A témában megnyilvánuló kettősség.
