kettőz
kettőz [e] ige -tem [e], -ött, -zön
1. tárgyas (kissé ritka) Kettőz vmit, vkit: vmely dolognak, ritk. személy(ek)nek a számát kétszeresére emeli; megkétszerez. Kettőzi a fizetést, a jutalmat, a tétet. Kettőzni kell az őrt, | Kivált Mátyás előtt! (Arany János)
2. tárgyatlan (tájszó) <Leány v. asszony kaszás után> markot szed, és esetleg be is köti a gabonát. A leánynép is a tarlón volt, kettőzni, kévét kötözni. (Jókai Mór)
3. tárgyas (ritka, nyelvtudomány) Kettőztet (2).
4. (ritka, sport) <Vízilabda sportban a játékos> a társától dobott labdát gyors beleütéssel kapura, ill. a kapuba továbbítja. Ügyesen kettőzött, de a kapus kivédte.
Igekötős igék: megkettőz.
kettőzhető; kettőző.
