kétütemű
kétütemű [e; t-ü] melléknév
1. (irodalomtudomány, zene) Két ütemből álló, két ütemre oszló, terjedő <vers(sor), zenei alakzat>. Kétütemű sor; kétütemű motívum.
2. (műszaki nyelv) Kétütemű motor: olyan belső égésű m., amelynek dugattyúja két elégési ütem közt kétszer teszi meg útját a henger hosszában, s a főtengely ezalatt egy teljes fordulatot tesz.
