kézelő
kézelő [z-e] főnév -t, -je [e]
Férfiing v. hosszú ujjú női ruha, blúz ujjának végére rávarrt v. ráöltött, rendsz. visszahajtott széles szegély; mandzsetta. Piszkos lett a kézelője. || a. (régies) Férfiing ujjának végére rágombolható, vászonból készült ruhadarab, melyet kikeményítve s. díszesebb gombbal összetűzve viseltek; mandzsetta. A kézelőket elvitte a tisztítóba. Gyűlölte az embereket, akik meghódolnak a kezdődő nyár előtt, és levetik kézelőjüket. (Babits Mihály) A kézelője mindig ragyogó fehér volt, s az aranygomb csillogott benne. (Móricz Zsigmond)
kézelőjű; kézelős.
