kézirat
kézirat [z-i] főnév
1. Általában minden kézzel írott szöveg <ellentétben a nyomtatott szöveggel>. A szobában volt egy óriás sublót, melynek egyik fiókja … kéziratokat rejtett. (Babits Mihály) || a. <A könyvnyomtatás elterjedése előtt:> kézzel írott írásmű. Ókori kéziratok.
2. Minden, kiadásra szánt, kézzel v. írógéppel írt, esetleg sokszorosított v. nyomtatott szöveg, amelynek alapján a nyomtatás történik. Eredeti kézirat; ® nyers kézirat; kézirat gyanánt ¬: <a kiadó jogfenntartására utaló megjegyzés, rendsz. olyan sokszorosított v. nyomtatott műveken, amelyek nem kerülnek könyvárusi forgalomba, hanem csak szűkebb körű közönség számára készültek>. Cikkének kézirata elkészült. A szerkesztőség nem őriz meg kéziratokat. [Petőfi] Szécsi Máriáját kéziratban olvastam. (Arany János) Mondtam, hogy sétálni most nem megyek, mert egy regényen dolgozom. Kéziratom fölé hajolt … (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): kézirattekercs; kéziratutánzás.
