kézszorítás
kézszorítás [z-sz] főnév (választékos)
(Erősebb, határozott) kézfogás (1, 1a). Baráti, férfias, kemény kézszorítás. Meleg kézszorítással váltak el. Remegő kézszorítását érezém. (Eötvös József) Társamtul a pénz, tőlem a kézszorítás. (Madách Imre) Rafaeltől csak hideg kézszorítással válok el. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben is, választékos) Ilyen módon való üdvözlés, köszöntés, üdvözlet. Meleg kézszorítással kívánok továbbra is sok szerencsét. Fogadja ön a távolban baráti szíves kézszorításomat. (Arany János)
kézszorítású.
