kiáltozás
kiáltozás főnév -t, -ok, -a
1. A kiáltoz(ik) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit kiáltoznak. Fájdalmas, harsány, kétségbeesett kiáltozás; segítségért való kiáltozás; jelszavak kiáltozása. Abbahagyta a kiáltozást. Kérdeztem …, hogy mire való volt az a kiáltozás? Mondották, hogy szokás kiáltani, mikor a vezér … idegen úrnak ád audientiát: Éljen Mahumet! (Mikes Kelemen) Nagy kiáltozás lett utolsó szavára. (Arany János)
2. Az ezzel járó hang(jelenség); annak a hangja, aki kiáltoz(ik). Kiáltozása betöltötte az egész házat. Arra ébredtem fel, hogy valami nagy kiáltozást hallok. (Jókai Mór)
