kiáztat
kiáztat tárgyas ige
1. Hosszabb ideig úgy áztat vmit, hogy megpuhul, v. vmely más kívánt folyamat végbemegy rajta. Kiáztatja a bőrt, a kendert; kiáztatja a fagyos lábát, a tyúkszemét.
2. Hosszan áztat vmit, hogy vmi kioldódjék belőle. Főzés előtt a füstölt sonkát előbb kiáztatják. || a. Áztatással teljesen eltávolít vmit vmiből. Kiáztatja a piszkot a ruhából. A füstölt sonkából kiáztatja a sót.
kiáztatás; kiáztatott.
