kibetűz
kibetűz tárgyas ige, (tájszó) kibötűz
<Szöveget> nagy nehezen, betűről betűre haladva elolvas. Kibetűzi a nehezen olvasható írást. Ezt a sort nem tudta kibetűzni. Pista úr nagy nehezen kibetűzte a művésznő sorait. (Krúdy Gyula) || a. <Írás- v. más jelet> megfejt. Tessék kibetűzni, mi van a nyílvessző egyik oldalára faragva. (Jókai Mór)
kibetűzés; kibetűzhetetlen; kibetűzhető; kibetűzött.
