kibök
kibök ige
1. tárgyas Belülről kifelé való irányban átszúr vmit. A ceruza kibökte a ruha zsebét. || a. tárgyas Hirtelen mozdulattal kiszúr vmit. Kibökte a szemét.
2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Rendsz. hosszas hallgatás v. tétovázás után vmi rövid mondanivalót> hirtelen kimond. Kiböki a ® szót. Bökd már ki! Végre kibökte, hogy miért jött. Addig vitatkoznak, míg egyszer a mama kiböki: Engem csak olyan könyv érdekel, amely királyokról szól. (Nagy Lajos)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, argóban) Kibánik, kibabrál vkivel. Jól kibökött vele.
Szólás(ok): ld. oldal.
