kiborogat
kiborogat tárgyas ige (ritka)
<Több edényben, tartályban levő tárgyakat v. folyadékot> úgy önt v. úgy borít ki, hogy a tartókat szándékosan v. véletlenül sorra feldönti. A poharakban maradt sört kiborogatja egy edénybe. Olyan ügyetlenül gesztikulált, hogy kiborogatta a bort a körülötte levő poharakból. || a. <Több edényt, tartót> ily módon kiürít. Kiborogatja a fiókokat, a ládákat, a poharakat.
kiborogatás; kiborogató; kiborogatott.
