kibuggyan
kibuggyan tárgyatlan ige
1. (gyak. választékos) <Folyadék, nedv> buggyanva előtör, kiömlik, folyni kezd. Bence a kulacsnak nyakát kitekerte: A kulacs sikoltott és kibuggyant vére [= a bor]. (Arany János) Kibuggyant a könnye a nemzetes asszonynak. (Mikszáth Kálmán) [A csendőr] a gulyás arcát találta, úgyhogy az orrán rögtön kibuggyant a vér. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, választékos) Kibuggyan belőle a nevetés: hirtelen v. akarata ellenére gyöngyözve nevetni kezd.
2. (ritka) <Ruha> lazán álló öblös kitüremlést alkot vmely helyen. A blúz itt kissé kibuggyan. || a. <Addig takart, esetleg leszorított testrész v. növényi rész> a nyomás megszűntével kitüremlik, és ezáltal láthatóvá válik. Mellét széttépte a gránát, pirosan buggyant ki a laza tüdő. (Karinthy Frigyes) A fehér mell kibuggyant. (Babits Mihály) Fényes pöfeteg buggyan ki a [kukorica-] cső zöld burkából. (Nagy Lajos)
kibuggyanás; kibuggyanó; kibuggyant.
