kicipel
kicipel tárgyas ige, (tájszó) kicepel
1. <Nehéz tárgyat, terhet, magával tehetetlen személyt> nagy nehezen, erőlködve kivisz v. kihoz vhova. Kicipelte a teli zsákot az udvarra. Kicipelték a bútorokat a folyosóra. A nyavalyást [= nyavalyatörőst] felfogták, s kicepelték a szabadba. (Jókai Mór) Két lakatos kicipelt minket az árokból, mégpedig a szemben lévő hegyoldalra. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Erőszakoskodva kivisz, kihoz vkit vhova. Kicipelte barátját a meccsre.
kicipelés; kicipelő; kicipelt; kicipeltet.
