kicsinyítő
kicsinyítő melléknév
1. Olyan <eszköz>, amely optikai módon kicsinyíti a tárgyakat. Kicsinyítő lencse, tükör.
2. (nyelvtudomány) Kicsinyítő képző: olyan névszóképző – a magyarban leggyakrabban -ka, -ke, -cska, -cske –, amely az alapszóval jelölt fogalom tartalmának kisebb mértékét fejezi ki, ill. az alapszónak becéző értelmet ad (pl. asztalka, gyengécske, pénzecske, magácska). || a. Ilyen képzővel alkotott. Kicsinyítő főnév (pl. darabka, házacska, házikó, levelecske, levélke): kicsinyítő melléknév (pl. nagyocska, vékonyka, vénecske); kicsinyítő névszó.
