kicsiség
kicsiség főnév -et, -e [ë, e]
1. Vminek, vkinek kis mérete, kicsi volta. A lakás, a szoba kicsisége; a gyermek kicsisége.
2. (kissé választékos) Jelentéktelen, figyelemre nem méltó dolog; csekélység, kicsinység. Kicsiségekkel nem bíbelődik v. törődik. Érdekes történetek helyett … kicsiségekkel untatlak. (Eötvös József) Most szinte kicsiségnek tetszik előttem az örökség elpusztulása … (Mikszáth Kálmán)
