kicsoda
kicsoda névmás, kérdő (főnévi) ..dát, ..dája (csak személyre vonatkoztatva)
I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.>
1. (főleg egyszavas kérdésként és függő kérdésben; alanyként és kül. független kérdésbeli ragos alakban ritk.) Mely személy?, melyik személy?; ki? (I. I. 1). [Valaki kopog.] – Vajon kicsoda? Nem tudod, kicsoda járt itt? Hát egyszer csak döcögni kezd a bárka, … elannyira, hogy kénytelenek valánk kiszállani, ha úgy nem akaránk járni, mint nem tudom kicsoda, akinek csontjai izzé-porrá törettek. (Petőfi Sándor) Azért mondom, mert talán még nem hagyott el … – Kicsoda? – Az a jó Úristen. (Vas Gereben)
2. <Személyt ábrázoló képre, szoborra vonatkoztatva az ábrázolt személy kilétét, a valóságos személyt tudakolva:> melyik <élő v. holt> ember?, ki? (I. I. 3). Kicsoda ez itt a képen? Hát az ott kicsoda? – kérdé szemét egy broncirozott [= bronzfestékkel bevont] gipszalakra szögezvén. (Tolnai Lajos)
3. (rendsz. állítmányként v. állítmány névszói részeként) <A jelenlevő, a szóban forgó, a kevéssé ismert személy származását, jellemét, társadalmi helyzetét stb. tekintve:> miféle ember? Hogyan jutott ez a leányka Quendelhez, vagyis hogyan jutott Quendel a leánykához, ki nem tudja a nevét? … miképp ülhetett a kocsijára, ha nem tudja, kicsoda. (Mikszáth Kálmán) Hát ezek a kisasszonyok kicsodák? – néztem körül a rózsakoszorún. (Móricz Zsigmond) –31 <Kettős kérdésben, rendsz. a micsoda névmással együtt.> Kérdezi a király: ki s kicsoda volna, Ha már az ősz bajnok, Toldi odavolna? (Arany János) Ezt a két nagyurat csakugyan meg kell bírálni, kicsodák, micsodák. (Mikszáth Kálmán) Kicsoda, micsoda az az ember, akit magával hozott, és mit akar itt? (Mikszáth Kálmán) Te, kicsoda, micsoda ez a mi Galambos barátunk? Egy cseppet sem emlékszem rá. (Ambrus Zoltán)
4. (kissé népies) Kicsodád (-micsodád) neked ez az ember, nő stb.: milyen ismeretségi, rokoni v. érzelmi kapcsolatban vagy ezzel az emberrel, nővel stb.
II. <Érzelmileg színezett mondatban.>
1. <Csodálkozás kifejezésére, főleg hihetetlennek látszó közlés megismétlésére váró kérdésben.> [Itt volt a bátyám, akiről azt hittük, hogy már meghalt.] – Kicsoda?!
2. <Elismerést v. elítélő véleményt tartalmazó kérdésben.> Ez a Török, ez a Török, hiszen ez becsületes fiú. Hát nem sejti ez a Török, hogy kicsoda Vermes Klára? (Ady Endre)
