kidagad
kidagad tárgyatlan ige
1. <Testrész, ér, izom> megdagadva kiemelkedik szokásos helyzetéből. Kidagadnak az izmok a karján. Homlokán kidagadtak az erek, amint Szindbád lábába kapaszkodott. (Krúdy Gyula) Jani … nekibátorodik, eszik a szájával, a szemével, a fülével, az orrcimpája tágul, a képe kidagad. (Nagy Lajos) || a. <Vmely testrész> a rajta levő ruhadarabba, lábbelibe nehezen férve bele, abból, annak széleinél, a szabad részénél dagadva kiemelkedik. Kidagad a lába a cipőből. Kidagadt a lábszára a csizmaszár fölött. Egy pár cifra bundás ember[en] … annyira meglátszott a jómód, hogy szinte kidagadtak a bunda alól. (Vas Gereben) || b. <Szem> dagadva kiáll, kimered; kidülled. Kidagadt a szeme az erőlködéstől. Ömlik a vér száján és orrán a vadnak, Nagy meredt szemei szörnyen kidagadnak. (Arany János) || c. (átvitt értelemben, ritka) Kidagad a bőréből: idomtalanul kövér.
2. <Kelő tészta az edényből> dagadva kinő, kinyomul. A kenyér kidagad a szakajtóból. Kidagad a tészta a tepsiből.
3. Levegőtől, széltől dagadva kidomborodik. Kidagad a felfújt hólyag, a vitorla.
kidagadás; kidagadó; kidagadt.
