kidülled
kidülled tárgyatlan ige
<Testrész, főleg szem> terjedelmében többé-kevésbé megnövekedve v. helyéből kimozdulva kiáll. Kidülled a hasa, a melle. Mért tetted? – ordított rá a rendőr, szélesre tátva nagy száját a harcsabajuszával, és a szeme kidülledt. (Kosztolányi Dezső)
kidülledés; kidülledő; kidülledt.
