kiegyenget
kiegyenget [kiëgyenget] tárgyas ige
Vmit addig egyenget, míg az a kívánt mértékben v. teljesen egyenletes, sima felületű, ill. egyenes lesz. Kiegyengeti a kert ágyait, az utat. Kiegyengette az elgörbült szegeket. Olvasd, – hörgé, átnyújtván egy, a kezében összegyömöszölt papírdarabot. Sótony kiegyengette egyenesre. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Vminek egyengetéssel megadja szokásos v. kívánt alakját. Kiegyengeti az asztagot, a kazalt. Mikor fölkaptam magamra sujtásos ruhámat, bajuszomat kiegyengettem. (Vas Gereben)
kiegyengetés; kiegyengethető; kiegyengetett; kiegyengető; kiegyengettet.
