kiélt
kiélt melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki (nemi) kicsapongásban, mulatozásokban életerejét, fiatalságát, üdeségét eltékozolta. Már fiatalon fáradt, kiélt ember volt.
2. Ilyen személyre valló, jellemző. Kiélt arc; kiélt szemek. Kiélt, ráncos arcán az látszott meg, hogy sötétben szokta magát kifesteni. (Jókai Mór)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <személy, közösség>, akit, amelyet rajta élősködve, vagyonából, mindenéből kifosztottak, kiszipolyoztak.
kiéltség.
