kifakaszt
kifakaszt tárgyas ige
1. <Gennyes daganatot, sebet, hólyagot> arra késztet, hogy kifakadjon (1). Az orvos kifakasztotta a kelést.
2. (választékos) Vmi kifakaszt vmit: okozza, előidézi, hogy kifakadjon vmely növény, rügy, bimbó. A jó idő kifakasztja a fák rügyeit.
3. (átvitt értelemben, népies) Kifakaszt vkit v. vkiből vmit: arra késztet vkit, hogy kifakadjon (4), ill. hogy belőle kifakadjon (4a) vmi. Ez a haszontalan gyerek kifakasztott. Kifakasztja belőle a nevetést.
kifakasztás; kifakasztható; kifakasztó; kifakasztott.
