kifeszít
kifeszít tárgyas ige
1. <Rögzítő pontok v. vonalak között> feszesre kihúz vmit. A két part között drótot, kötelet, láncot feszít ki. A matróz kifeszíti a vitorlát. A nedves bőrt deszkára feszítik ki.
2. Feszítéssel kinyit, feltör vmit. Baltával kifeszítette a kaput, a lezárt ládát. A késsel hozzáfogott kifeszíteni a szekrényt. (Móricz Zsigmond) || a. <Vmibe beerősített tárgyat> feszegetve kiemel, kihúz. A foglalatból, keretből kifeszít vmit.
3. Vmely testrészét feszítve kitárja, kinyújtja. Kifeszíti a karját, a szárnyát.
4. Teljesen megfeszítve, olykor belülről kifelé ható erővel, domborúvá tesz vmit. Kifeszíti az íjat; kifeszíti a mellét; a szél kifeszíti a vitorlát. A mellét kifeszítve tekintett az előtte lovagló Mekcseyre. (Gárdonyi Géza)
kifeszítés; kifeszített; kifeszítget; kifeszíthető; kifeszítő; kifeszíttet.
