kifullad
kifullad tárgyatlan ige
<Testi erőfeszítés (pl. futás, nehéz munka) következtében> elfogy, kifogy a lélegzete. Egészen kifulladt a szaladástól. Verejtékezve, kifulladva toltuk fel a hegyoldalon szekerünket. (Kuncz Aladár) || a. (ritka) Levegő szűkében zihál, levegő után kapkod. S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt, | sürün szíván kopoltyuját a Halnak. (Babits Mihály) || b. Ereje, munkaképessége kimerül. A csapat a mérkőzés végére kifulladt.
kifulladás; kifulladó; kifulladt.
