kigördül
kigördül tárgyatlan ige
1. Gördülve, gurulva kijut (vhonnan, vhol, vhová). A hordó kigördült az utcára. Kigördül a szekér a kapun. A vonat kigördül a pályaudvarról. A kocsik kigördültek az udvarról. (Jókai Mór)
2. (választékos) Kigördül a könny a szeméből: lecsöppen, kihull a k. a szeméből. Szeméből öregesen kigördül egy könnycsepp. (Tömörkény István)
kigördülés; kigördülő; kigördült.
