kigurít
kigurít tárgyas ige
Úgy gurít vmit, hogy belülről v. vminek a belsejét elhagyva kívülre gurul, jut. Kigurították a labdát az utcára. Itt van a tizenkét kocka – szólt Porosznoki tompán, s kigurította őket az asztal közepére. (Mikszáth Kálmán)
kigurítás; kigurító; kigurított; kiguríttat.
