kihajlik
kihajlik tárgyatlan ige
1. <Rendsz. hajlékony tárgy, kül. növényi rész vmely külső, kívül levő térbe> hajló, ívelő formában saját teréből kiér, kijut. A fa ága kihajlik az utcára. A pünkösdi rózsa Kihajlott az útra. (népköltés) || a. (ritka) Olyan helyzetben van, hogy vmely része bizonyos vonalon kívül esik, vmin túl v. vmi fölött kinyúlik. Az ég szürke boltja keleten tiszta volt, … Nyúgaton ellenben halkkal emelkedtek Óriás sziklái sötét fellegeknek, Tarjagos tetőik messze kihajlának. (Arany János)
2. (ritka) <Ember> kihajol. Kihajlik az ablakon. Messze | kihajlok az ablakon: jaj, most valami | rettenetes karambol is | jöhet még … (Szabó Lőrinc) || a. (sport) <Ökölvívásban> ütés elől elhajolva kitér.
kihajlás; kihajlott.
