kihalt
kihalt melléknév -abb, (régies, választékos) kiholt
1. Olyan közönség, amelynek tagjai már nem élnek. Kihalt család, nemzetség, nép, törzs. Hah! menjetek, kacagjatok egy kihalt törzsök felett. (Vörösmarty Mihály) Aristophanes … egy kihalt világnak … egyetlen kifejezése. (Péterfy Jenő) || a. Kipusztult <állat- v. növényfaj(ta)>. Az ősvilág kihalt állatjai Valódi példányokban állnak itt, Mind jól kitömve. (Madách Imre) || b. (nyelvtudomány) Kihalt szó: olyan szó, amelyet régebben használtak, de mi már nem használunk, nem is értünk (pl. a XIII. századi Halotti Beszéd héon, isa szava).
2. (átvitt értelemben) Olyan <lakott hely>, ahol feltűnően kicsi a forgalom; néptelen, üres. Kihalt kerület, tér, utca. Az egész város kihalt. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Elhagyott volta miatt sivár, vigasztalan. Kihalt pusztaság, táj, vidék. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt. (Berzsenyi Dániel)
kihaltság.
