kihangzik
kihangzik tárgyatlan ige (ritka, választékos)
1. <Hang, hangot adó jelenség> úgy hangzik, hogy kívül levő helyre jut; kihallatszik. Kihangzik a zene az utcára; kihangzik a szava a zajból. A szegény család örömsikoltása kihangzott utána. (Jókai Mór)
2. <Más hangok v. lárma, zaj közül> kihallik, kihallatszik (2) vmi. Hangja ércesen hangzik ki az énekkarból.
3. (átvitt értelemben) <Vkinek a hangjából> kiérzik (2), kiérezhető vmi. Száz meg száz bőszült férfi … szavából kihangzik a vérszomj. (Jókai Mór)
kihangzó; kihangzott.
