kihasít
kihasít tárgyas ige
1. (ritka) Vmiben benn levő tárgy kifelé haladó irányban (f)elhasít vmit. A búza közé keveredett szög kihasította a zsákot.
2. Kívülről szándékosan v. akaratlanul felhasít vmit, úgyhogy abból vmi kijön, kilátszik. Kihasította vmi a cipőjét. Egy szeg kihasította a ruháját. Késsel hasította ki a zsákot. Rákezdi dudáját halkal a vén, Minden sark billeg a táncra; … De vége szakadni mikor fog, ugyan? … | „Hagyd el – riad egy rá – … Kihasítom kecske-dudádat.” (Arany János)
3. Kihasít vmit (vmiből): felhasít vmit, és kivesz, kivág, kimetsz, kiszakít belőle vmit. Kihasít a disznóból egy részt. A gép elkapta, és combjából kihasított egy darabot. Kihasította a lemez közepét. || a. (átvitt értelemben) <Földterületből v. (ritka) pénzösszegből egy részt> vmely célra elválaszt, elkülönít a többitől. A tagosításkor tíz holdat kihasítottak a kertnek. Most hasítottak ki a papnak egy házhelyet. (Móricz Zsigmond)
4. (tájszó) <Fenyegetésként.> Felhasít (1), széthasít vkit. Nem mécc [= mégy] …? Kihasítalak! (Móricz Zsigmond)
kihasítás; kihasítható; kihasító; kihasított; kihasíttat.
