kiindul
kiindul tárgyatlan ige
1. <Egy v. több személy gyalog v. járművön, ill. vmely jármű> kint levő helyre indul, kezd kifelé haladni. Mikor indultok ki az állomásra? Elmúlt dél, mire a menet kiindulhatott a városból. A vonat már kiindult a pályaudvarról. Fehér nadrágban … indult ki az 51-esből. (Kuncz Aladár) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Útnak ered; elindul. Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról. (Csokonai Vitéz Mihály) A kedves helyet, honnan kiindult, sohasem veszti szemei előtt. (Eötvös József)
2. (átvitt értelemben) Kiindul vhonnan: <folyamat, cselekvés> elkezdődik, <gondolat> létrejön vhol. Vmi kiindul vmiből, vkitől; vmely elgondolás, javaslat, mozgalom kiindul vhonnan.
3. (átvitt értelemben) Kiindul vmiből: <személy> beszédet, okfejtést, elgondolást úgy kezd meg, hogy vmit alapul vesz. Előadásában abból indult ki, hogy … Feltevésemben abból indultam ki, hogy … Két föltevésből indultam ki. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Kiindul vmiből: <fejtegetés v. elvi rendszer> vmin mint alapként elfogadott tételen felépül. Az egész rendszer abból indul ki, hogy …
kiindult.
