kiível
kiível ige
1. tárgyatlan (ritka, választékos) <Vmely képzelt vonalból, síkból> ív alakban kiemelkedik. A híd magasan kiível a tájból.
2. tárgyas (műszaki nyelv) Ív alakúra kiképez v. kiváj. A boltozatokat szépen kiívelték.
kiívelés; kiívelő; kiívelt.
