kikecmereg
kikecmereg tárgyatlan ige (bizalmas)
Nehézkesen, kecmeregve kijut vmiből, vhonnan; kikászolódik. Kikecmereg a vízből. Nem könnyű volt … kikecmeregni a nagy tömegből az oszlopos folyosóra. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Nehéz, szorult helyzetből> hosszas fáradsággal, küszködéssel kikerül, kijut; kikászolódik, kivergődik. Sikerült kikecmeregnie adósságaiból. Gyakran elgondolkodtak ezen a nagy szegénységen. Hogy hogyan is lehetne ebből kikecmeregni. (Nagy Lajos)
kikecmergés; kikecmergett; kikecmergő.
