kikémlel
kikémlel ige
1. tárgyas Vmely cél érdekében észrevétlenül és alaposan megfigyel vmit. Kikémlelte a leány érzelmeit. Kikémlelém, | Hamlet királyfi mért őrűle meg. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Kikémlelte, hogy a Sándor lova … a tanya körül van kicsapva. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (katonaság) Észrevétlenül földerít vmit. Kikémleli az ellenséges erők elhelyezkedését, a terepet.
2. tárgyatlan Kémlelve kinéz. Kikémlel az ablakon. Zajtalanul felemelkedtem fekvőhelyemről, s a toronyszoba kis ablakán kikémleltem az udvarra. (Kuncz Aladár)
kikémlelés; kikémlelget; kikémlelhető; kikémlelő; kikémlelt; kikémleltet.
