kikiált
kikiált ige
1. tárgyatlan Úgy kiált, hogy hangja vmely szempontból kint levő helyre jusson. Kikiált az ablakon. Kikiáltott a gyerekeknek az udvarra. || a. tárgyatlan (ritka) Kikiált vkiért: vkit kiáltva behív, hangosan kiszól vkiért.
2. tárgyas (ritka) Kint levő személynek kiáltva mond vmit. Kikiáltott néhány durva szót, és azzal becsapta az ablakot.
3. tárgyas (kereskedelem) Kikiált vmit vmennyire: <árveréskor> kihirdeti vminek a legalacsonyabb árát. 100 forintra kiáltották ki, de 200-ért kelt el.
4. Kikiáltják a köztársaságot: hivatalosan be-, ill. kijelentik, hogy vmely állam a nép akaratának megfelelően a köztársasági államformát választja. Az országház előtti téren hatalmas tömeg jelenlétében kikiáltották a magyar köztársaságot. Ausztriában és Magyarországon kikiáltották a köztársaságot. (Kuncz Aladár) || a. tárgyas (történettudomány) Vkit királlyá v. királynak kiált ki: közfelkiáltással királlyá választja. Mátyást a Duna jegén királlyá kiáltották ki.
5. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmit – gyak. olyan dolgot, ami nem tartoznék a nyilvánosságra – széles körben ismertté tesz, nyilvánosságra hoz. Az egész városnak kikiáltja, hogy adósai vagyunk. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Kikiált vkit vminek: vkiről vmely rágalmat terjeszt, vkit vmilyen (rossz) hírbe hoz. Vkit bolondnak, fösvénynek, különcnek kiált ki. Mindennek kikiáltotta. Egyik üzletember a másikat kikiáltja titkos kémnek, hogy a publikumát elhajhássza. (Jókai Mór)
6. tárgyas (ritka) Kiáltva kihív vkit. Egyik kocsis kikiáltotta a gazdát. (Vas Gereben)
kikiáltat; kikiáltott.
