kiköhög
kiköhög tárgyas ige (hangutánzó)
1. A szájából v. a torkából köhögéssel eltávolít vmit. Kiköhögi a cigányútra ment falatot. || a. Kiköhögi a tüdejét: a) (átvitt értelemben) addig köhög, míg meghal. Két elviselt, nyomorék ember Nézi egymást kínnal, haraggal … Kunyhó, olaj-mécs, munka, éhség, … S végül a legnagyobb parancs jött: Tessék a tüdőt kiköhögni. (Ady Endre); b) (átvitt értelemben, túlzó) hosszasan, kínosan köhög. Kiköhögi az ember a tüdejét ebben a szörnyű füstben.
2. Kiköhögi magát: addig köhög, amíg csak el nem múlik a köhögési ingere. Elkezdte derekasan a hátát püfölni, míg csak ki nem köhögte magát. (Mikszáth Kálmán)
kiköhögés; kiköhögő; kiköhögött; kiköhögtet.
