kikotródik
kikotródik tárgyatlan ige
(bizalmas) <Vmely rossz cselekedet elkövetése után v. vmely kínos helyzetben> a megalázottság, szégyen v. bűntudat érzésével kimegy, kisomfordál vmely helyiségből. Egy szót se mert szólni, csak kikotródott a szobából. Mint megvert kutya, kotródott ki. Klementina úgy megijedt erre a szóra, hogy kikotródott a szobából. (Jókai Mór) || a. (durva) Kotródj ki (innen)!: takarodj ki (innen)!
kikotródás; kikotródó; kikotródott.
