kilépés
kilépés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kilép igével kifejezett cselekvés, mozdulat; az a tény, hogy vki, vmi kilép vmiből, vhonnan.
1. Vmely belső helyről, vminek a belsejéből kívülre lépés. Az ágyból, az épületből, a sorból, a vízből, a vonatból való kilépés; a folyosóra, az udvarra, az utcára való kilépés; a cipőből, a szoknyából való kilépés; a vadnak a sűrűből való kilépése. || a. (katonaság, sport) Vmely lábbal való elindulás, ill. előre tett lépés. Bal lábbal való kilépés.
2. (átvitt értelemben) Vmely állapot, ill. szervezet, közösség, munkaviszony elhagyása, a belőle való kiválás. Vmely egyesületből, iskolából, szövetségből való kilépés; munkahelyéről, a szolgálatból, az üzletből való kilépés; a háborúból, az elszigeteltségből, zárkózottságból való kilépés. A kilépéskor bizonyos végkielégítést kapott, de az már régen elfogyott. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Vmely új állapotba, helyzetbe kerülés. Az életbe, a (nagy)világba való kilépés; a Holdnak a Föld árnyékából való kilépése.
3. A szokott, szabályos út(vonal) elhagyása, attól való eltérés. A bolygónak pályájáról való kilépése; a folyónak medréből való kilépése.
4. (katonaság) Néhány órára való eltávozás a körletből, ill. ennek engedélye(zése). Kilépést kapott, kért.
5. Vminek lépésekkel való ki- v. megmérése. A ház alaprajzának kilépése; az utca szélességének kilépése.
6. (ritka) Az eddigi haladásnál gyorsabb menés; sietés. El ne késsen, nem ártana egy kis kilépés.
kilépési.
