kímél
kímél tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. Vkit figyelmes, gyöngéd bánásmódban részesít, tapintatosan óv a fájdalomtól, kellemetlen érzéstől v. izgalomtól. ® Kalandorok kíméljenek. Hogy a szülőket kímélje, nem is beszélt a szomorú esetről. Elmés gúnyora [= gúnyolódása] nem kímélt senkit, még saját magát sem. (Jókai Mór) Kímélik, kényeztetik, gyöngédek hozzá, nyájasan kérdezgetik. (Mikszáth Kálmán) || a. Kímél vmit: <viselkedésében> tekintettel van vkinek a természetére, érzelmeire, lelkiállapotára. Kíméli vkinek az érzékenységét. Beszélgettünk, … ő is szólott de keveset, – Kiméltem fájdalmát s nem emlitém neved. (Tompa Mihály) || b. <Vkit v. vmely háziállatot> óv attól, hogy megerőltesse magát. Nem kíméli magát. Inkább maga dolgozik többet, csak hogy a feleségét kímélje. Nem kíméli az állatokat, üti, hajszolja őket. || c. (választékos) Nem kímél vkit: nem irgalmaz, nem kegyelmez vkinek. Nem kíméltek sem aggot, sem gyermeket.
2. Vmit úgy kezel, v. úgy bánik vele, hogy baja ne essék, ne rongálódjék. Kíméli az egészségét. Nem tudja kímélni a ruháját. Kíméld a közvagyont! || a. (régies, irodalmi nyelvben) Kímélve: óvatosan, vigyázva. [A pusztai fűz.] Jött az ifju pásztor, … Nem sajnáltam tőle vékony ágacskámat: Kimélve lemetszé, furulyának fúrta. (Arany János) Ne zavarjátok édes álmom S kimélve nyuljatok felém! (Komjáthy Jenő)
3. Nem kímél vmit: nem takarékoskodik vmivel, jó szándékkal, bőven ad vmiből vmely célra. Nem kíméli az erejét; nem kíméli a fáradságot: buzgón fáradozik. Időt és anyagi áldozatot nem kímélve dolgozott találmányán. A restséget félre kell tenni, és a papirosat nem kell kímélleni. (Mikes Kelemen) Sörösék nem kímélték a pénzt, hogy gyermekük értelmét kifejlesszék. (Vas Gereben) || a. Nem kímél vmit: kénye-kedve szerint, aggodalmaskodás nélkül használ vmit. A kocsis nem kímélte az ostort. Üsd a nyeglét, ne kíméld a botot. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: megkímél.
kímélés; kímélget; kímélhető; kímélő; kímélt; kíméltet.
