kimond
kimond tárgyas ige
1. <Rendsz. egyetlen mondatot, szót, esetleg hangot> beszédszerveivel hallhatóvá tesz, hallat; értelmesen, érthetően mond, kiejt. Már kimondta a gyerek, hogy „mama”. Az idén még nem mondott ki az órákon egyetlen ép mondatot sem. Ezt nem így mondják ki. Ki ne mondjad! Haza és szabadság, … Utószor e két szót mondja ki a férfi! (Petőfi Sándor) Goromba szavak fojtogatták a torkát, de nem tudta őket kimondani. (Babits Mihály) || a. Szavakba foglal, kifejez. Tudom, csak nem bírom kimondani. Ah, nékem is van egy titkom Szívembe rejtve! | Nem szabad azt kimondanom: El van temetve. (Berzsenyi Dániel) Ki nem mondhatom, mennyire megszerettem azt a kis falut. (Gárdonyi Géza) || b. Elhatározóan kijelent vmit. Kimondja vmiben a ® végső szót; kimondja a boldogító ® igent; kimondja az utolsó szót. Amit kimondtam, azt kimondtam. Amit egy férfi kimond, az ki van mondva. (Mikszáth Kálmán)
2. <Szóban, írásban> nyíltan hangoztat, mások tudomására hoz vmit. Nem szabad mindent kimondani, amit ebben az ügyben tudunk. Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mingyárt Véreddel fizeted. (Petőfi Sándor) Bátran ki merik mondani, hogy … minden további öldöklés és minden bosszú helyett a tiszta békét akarják … (Kuncz Aladár) Én nem a győztest énekelem, | … hanem azt, aki … először mondja ki … a … | szabadító drága szót, | hogy … elég volt! | hogy … béke már! (Babits Mihály) || a. <Szóban, írásban> nevén nevez, őszintén, kertelés nélkül közöl vmit. Kimondja az igazságot; kimondja, amit gondol; kimondja, ami a ® begyében van; kimondja, ami a szívén fekszik. Kimondom: Mi furja az oldalamat. (Petőfi Sándor) No-no, öreg! csínján. – Olyan ez! kimondja, S megteszi, amit mond. (Arany János) „Csak a húsvágáshoz ért” – mondta Petőfi az apjáról. Édesapám is így volt, de sohase sértettem meg avval, hogy ezt kimondjam róla. (Móricz Zsigmond)
3. Hivatalosan, döntően megállapít, határozatként <szóban, írásban> közöl vmit. Vkire, vmire kimond vmit v. kimondja azt, hogy … : az a döntése vkinek, vminek a sorsáról; halált mond vkire v. vkinek a fejére: halálra ítél vkit; rendeletben mondták ki, hogy …; a törvény kimondja, hogy …; pervesztesnek mondták ki; kimondták az ítéletet. Mondják ki önök azt, hogy … a nemzet el van határozva … önállásának védelmére a legnagyobb áldozatokat is meghozni. (Kossuth Lajos) Az országgyűlés kimondta, hogy a fejedelem csak pártütő volt. (Eötvös Károly) Az országgyűlés megbízatásának lejárta előtt is kimondhatja feloszlását. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
kimondás; kimondat; kimondható; kimondó.
