kimutat
kimutat ige
1. tárgyatlan Vhonnan kifelé mutat. Kimutat az ablakon a kertbe, az utcára. A nemes úr felállt, hogy ablakát kinyissa, s kimutasson az üres udvarra. (Jókai Mór)
2. tárgyas Vmit rendsz. akaratlanul láthatóvá tesz, látni enged. Kimutatja ® méregfogát. Nevetés közben kimutatta az aranyfogát. Csekély öltözet van hideg ellen rajta, … Gömbölyü termetét kimutatja selyme. (Arany János) Vállára csapta a szűre szárnyát, s kimutatta az öve mellé dugott négy pisztolynak az agyát. (Jókai Mór)
3. tárgyas (átvitt értelemben) Kimutat vmit: vmely tulajdonságának v. lelkiállapotának külső jelét adja. Kimutatja bátorságát, gyávaságát, önzését, jó szívét. Vitézséged ne mutasd nagyon ki. (Arany János) A fiatal orvostudor örömét kézzel-lábbal kimutatta. (Tolnai Lajos)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Hivatalosan v. adatokkal feltüntet, felfed, igazol vmit. Ki kell mutatni a növekedést, a súlygyarapodást. Számadásaiban kimutatta a csempészkedést. (Jókai Mór)
5. tárgyas (átvitt értelemben) Nyilvánvalóvá tesz, bebizonyít vmit. Eötvös, Gyulai szerint, e regényében azt akarta kimutatni, hogy az igaz boldogságot … az egyszerű, romlatlan, naivabb, de tisztább érzelmű nép között kell keresnünk. (Péterfy Jenő) Az írásszakértők … hitelesen kimutatták, hogy dr. Boromeusz diplomája hamisítvány. (Nagy Lajos)
6. tárgyas (régies) Több közül megmutat. Ez az, uram! itt van, uram: kutya egye máját! – | S kimutatá a lovag … magyarok királyát. (Arany János) Éjfél felé fölkelt az öreg, … az ifjúnak kimutatta helyét a padláson. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. fog [2].
kimutató; kimutatott; kimutattat.
