kiölt
kiölt tárgyas ige
Kiölti a nyelvét: <rendsz. gyermek, csúfolódásként> kinyújtja nyelvét a szájából. Csúfold az apádat: Arra öltsd ki nyelved, arra vond a szádat! (Arany János) Sárika … fölmászott a gázlámpa tetejére, s kiöltötte nyelvét az alant visongó fiúkra. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) <Állat fullánkot, csápot v. hasonló nyúlványt> kinyújt, kidug. Csigabiga, öltsd ki szarvad!
kiöltés; kiöltő; kiöltöget; kiöltött.
