kipihen
kipihen ige
1. tárgyas Kipiheni magát: addig pihen, míg fáradtsága, kimerültsége teljesen el nem múlik. Fáradt volt, lefekütt, magát kipihente. (Arany János) Ha estére letört s csüggedten gyalogolt haza húsz kilométerről, hajnalban már újra kipihente magát. (Móricz Zsigmond) || a. Kipihen vmit: pihenéssel megszabadul vmitől. Kipiheni a fáradalmait, a fáradtságát. Tégy úgy mint honn ha vagy; Pihend ki nálunk fáradásidat. (Vörösmarty Mihály) Mily hős lakott itt, A nagy Hunyadi! … Itt pihené ki fáradalmait, Midőn elzúgtak a kemény csaták. (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan (régies) Kipiheni magát. Foglalj helyet, mint látom fáradott vagy; Pihenj ki nálunk. (Vörösmarty Mihály) Letevé a fák közt egy szép tiszta helyen, Megvárta sokáig, hogy jól kipihenjen. (Arany János)
kipihenés; kipihenő; kipihent; kipihentet.
