kipusztít
kipusztít tárgyas ige
1. Vki, vmi huzamos v. ismételt pusztítással teljes tömegükben kiirt vkiket, vmiket; úgy pusztít, hogy vkiknek, vmiknek tömege teljesen kivész. Gyökeresen kipusztít; az utolsó szálig kipusztít. A macskák kipusztították a környék hasznos éneklő madarait. A fasiszták számos falu lakosságát kipusztították. A gyarmatosítók az őslakosságot sok helyen kipusztították. Gondtalan gazdálkodással kipusztították az erdő fáit. || a. (ritka) <Vmely pusztító eszköz, eljárás lakott v. megművelt területet> pusztítva lakatlanná, kietlenné, pusztává tesz. Az állandó bombázás sok falut, várost kipusztított.
2. (ritka) Vki kifoszt, kirabol, mindenétől megfoszt vmit, (ritka) vkit. Ti vagytok [a Habsburgok], zsiványok, kik országunk földét Kipusztítottátok. (Petőfi Sándor)
3. Kipusztít vhonnan: a) vmit elpusztít s ottlétét megszünteti; kipusztítja a patkányokat a pincéből, a házból; b) (ritka) vkit állandó fosztogatással, zsarolással kiforgat vmiből; megfoszt vkit vmitől, lassan elvesz tőle vmit. Kipusztították minden vagyonából, pénzéből, ruhájából. Ki hagyja magát pusztitni Csaknem mindenébül. (Arany János); c) (népies) állandó zaklatással elűz, eltávolít vkit vhonnan. A szegény gyereket sikerült innen kipusztítania.
kipusztíthatatlan; kipusztítás; kipusztítható; kipusztító; kipusztított; kipusztíttat.
