kiszenved
kiszenved ige
1. tárgyatlan (választékos) <Ember, állat> súlyosan szenvedve meghal, elpusztul. A szerencsétlenség után még a helyszínen kiszenvedett. Este hat órakor az ápolók jelentették, hogy … kiszenvedett. (Kuncz Aladár)
2. tárgyatlan (régies) Megszenved (1, 2). Eléggé kiszenvedtünk jövendő reményeinkért. (Vas Gereben) Az az ide tévedt angyal, aki elküldetett, hogy az egész család bűneiért kiszenvedjen. (Jókai Mór)
3. tárgyas (ritka) Szenvedve elvisel; átszenved, elszenved. Egyszerre szenvedtem ki, amit más egész életén át szenved apródonként. (Petőfi Sándor)
kiszenvedés; kiszenvedett; kiszenvedő.
