kiszeret
kiszeret tárgyatlan ige (bizalmas)
Vkiből, vmiből kiszeret: vki, vmi iránt érzett szerelme, vonzalma elmúlik. Én ismertem egy embert, aki abba a hölgybe szerelmes volt … És azután nagyon kiszeretett belőle. (Jókai Mór) Isten tudja, az ember kiszeret némely ruhadarabjából, amelyet valaha nagyon büszkén viselt. (Krúdy Gyula)
