kitámaszt
kitámaszt tárgyas ige
1. <Zárható dolognak mozgatható fedőjét, elzáró lapját> úgy nyitja ki és rögzíti, hogy be ne csukódjék, hogy nyitva maradjon. Kitámasztja az ablakot, az ajtót, a kaput, a láda fedelét, a zsalugátert. || a. <Rézsút alkalmazott dúccal> megtámaszt vmit, hogy el ne dőljön. Kitámasztja a falat, a kerítést.
2. <Könnyen beomló üreget> oldalán megtámaszt. Kitámasztja a kút falát. Bányafával támasztja ki a vájatot.
kitámasztás; kitámasztat; kitámasztgat; kitámasztható; kitámasztó; kitámasztott.
