kivakar
kivakar tárgyas ige
1. Éles tárggyal vakarva eltüntet, kiszed vmiből vmit. Kivakarja a tintafoltot az irkából. || a. (átvitt értelemben) A két könyvéből e szót „barát” Az idők régen kivakarák. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Kivakarja magát: a) nagy nehezen kiszabadítja magát vhonnan. Az asszony feltápászkodik, kivakarja magát a gyerekei keze-lába közül. (Móricz Zsigmond); b) kivakaródzik (3b). Földrajzból az év végére jól kivakarta magát.
kivakarás; kivakargat; kivakarható; kivakaró; kivakart; kivakartat.
