kiváló
kiváló melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki, ami kiválik (1–5) vhonnan. A koalícióból kiváló képviselők; a ködből kiváló lovas; a kép hátteréből kiváló főalak.
2. Nagyon jó; kitűnő (3), kimagasló, kiemelkedő. Kiváló eredmény; kiváló minőség; kiválóan alkalmas. [Ernest Daudet-ből] nem hiányzik se a tartalmasság, se az érdekesség, csak a kiváló egyéniség. (Ambrus Zoltán) || a. (1945 után, hivatalos) <A termelő munkában, a művészi alkotás, a sport terén végzett jó teljesítményéért, eredményéért kitüntetett személy címe.> Kiváló dolgozó, esztergályos, marós, orvos, tanító; a szakma kiváló dolgozója; a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, sportolója.
II. főnév -t, -k v. -ak, -ja (ritka) Az a személy, aki vmely közösségek értékes tagja. Közéletünk kiválói valamennyien a haladás hívei voltak. A közért folyó munkában kiválóakat megbecsüli a nép állama. Most … csak a legislegkiválóbbakat akartam megdicsérni, akik az életüket a hazáért a bizonyos halál veszedelmében forgatták. (Gárdonyi Géza)
