kivált [2]
kivált [2] melléknév
Általában olyan <személy, anyag, dolog>, aki, amely a kiválás folyamatának eredményeképpen különül el vmiből, vmitől. A koalícióból kivált ellenzéki párt; a kormányból kivált miniszterek; az üzletből kivált társ; az oldatból kivált mész. A kivált kén lerakódik a bőrbe.
