kiviláglik
kiviláglik tárgyatlan ige
1. (régies) <Bent levő világítóeszköz> külső térbe, helyre szórja, veti sugarát. A lámpa fénye kiviláglik az udvarra.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmi nyilvánvalóvá válik, világosan kitűnik; kiderül. Ebből kiviláglik, hogy … Vallomásából az is kiviláglik, hogy … Azt hiszem, hogy a felidézett nyomokból is kiviláglik már, hogy volt nálunk naiv eposz. (Arany János)
kiviláglás; kivilágló; kiviláglott.
